Political Net

 A következő írás leginkább csak egy két gondolatot foglalna össze az önkéntes jogkövetésről.

  „Véleményem szerint minden esetben az önkéntes jog­követés a kívánatos, tehát arra gondolok: a jogi normák akkor válnának az emberek sajátjaivá, ha nem félelemből követnék őket, hanem azért, mert azok az erkölcsi érzéküknek, megítélé­süknek is megfelelnek, azzal egybevágnak.” – mondta egy 2006-os interjúban Péterfalvi Attila, adatvédelmi biztos.

 Az önkéntes jogkövetésnek azért vannak alapfeltételei; legyen annyi erkölcsi érzék vagy megítélés az emberben, hogy ezt saját akaratából, teljesen önszántából megtegye. Első felvetésben nem akarok túl komoly dolgokra gondolni csak egyszerű hétköznapi esetek. Az úton ki van téve az 50-es tábla ennek ellenére rendszeresen az autósok legalább 60-al mennek, persze meg lehet magyarázni hogy épp siet, de az egy másik történet. Vagy a gyalogos, aki megnyomja a gombot a zebránál aztán képtelen 1 percet várni és átmegy a piroson.

 Az önkéntes jogkövetés ott kezdődik, ha legalább, akkor meg tudunk felelni a jogszabályoknak, amikor semmilyen hátrányunk nem keletkezik azok betartásából és abból se származik előnyünk, hogy megszegjük őket.

 Ennél már eggyel magasabb szint, ha akkor is képesek vagyunk jogkövető magatartást tanúsítani, ha nekünk közvetett módon hátrányunk származik belőle. Gondolok itt egyszerűen csak az adózási moráll kérdésére. Közvetlenül nyilván senki nem szeret pénzt kiadni, de közvetve meg mindenki elvárja az állam gondoskodó szerepét – ami meg költséggel jár. És most itt nem szeretnék bellemenni a befizetett összeg további sorsába, ugyanis az nem az önkéntes jogkövetés témája.

 Az önkéntes jogkövetésnek van még egy nagyon fontos feltétele mégpedig a jogszabályok való élethez történő alkalmazkodása. Csak hogy előbbi példánknál maradjunk, vajon hány olyan utat lehet összeszámolni, ahol értelmetlenül van kint jóval alacsonyabb tábla, mint ami normális lenne?

 És itt érkezünk el a dolog egyik igazi rákfenéjéhez. Az értelmetlen szabályok megszegését mindenki magától értetődőnek tartja. Sőt egyes esetekben tudatosan felülbírálja az egyén hiszen „hülyeség ami ott van”. És még igaza is van, tényleg hülyeség.

 Azonban ha megtettük az első lépést mi gátol meg bennünket a második megtételében? Elsőre csak ott megy az autós gyorsabban, ahol logikátlan a korlátozás, másodjára már a lakótelepen a játszótér mellett se fogja betartani a korlátozást, hiszen hozzászokik ahhoz, hogy a szabályok értelmetlenek, akkor nyilván mindenhol azok. Igen persze itt bele lehet kötni, hogy az értelmes ember az meg tudja különböztetni… De itt ez csak egy példa, a lényeg a folyamat, hogy ha egyszer megszeg az ember egy – amúgy logikátlan – szabályt, akkor utánna már a logikus és szükséges szabályozást sem fogja saját magára kötelezőnek érezni.

 További szomorú társadalmi következménye az egésznek, hogy azon állampolgárok, akik meg ragaszkodnának a normák betartásához – példánknál maradva betartja a sebességet – társadalmi közröhej és már-már megvetés tárgyává válnak. Vajon hányszor hallottuk már egy egy beszélgetésbe, hogy valaki azzal dicsekszik, vagy épp azt magyarázza egy kollegájának hogyan lehet kevesebb adót befizetni, vagy épp mekkora hatalmas mazsola haladt az úton előtte – szabályosan. Ezek után azok az emberek, akik eddig megpróbáltak szabálykövetőek lenni jobbnak látják ha alkalmazkodnak a társadalomhoz és maguk is inkább normaszegést követnek el, pusztán a konfliktusok elkerülése, a társadalmi megvetés kivédése végett. És akkor azokról még nem is beszéltünk akik rákényszerülnek a normaszegésre, mivel másképp megélhetésük kerülne veszélybe, gondolhatunk itt a sarki fűszeresre, aki kénytelen csalni ha szeretne picit jobban élni.

 Nem állítom, hogy a megoldás egyszerű, mivel a probléma túlságosan összetett egy sima bogbejegyzéshez. Ugye nem csak az emberek hibás hozzáállásáról van szó, hanem egyes szabályok valósághoz való köszönőviszonyáról is, pontosabban ennek hiányáról.

 Úgy vélem, a megoldás első lépés az egyes normák élethez való igazítása. És csak ezek után jöhet az emberek normákhoz való nevelése; lehet hogy akkor erre nem is lenne szükség, hiszen ha normális a jogszabály, akkor az ember önként fogja követni azt.