Lent jártunk Devecseren. Egyik ismerős megszervezett egy önkéntes napot Devecserre. Levittünk némi adományt a környezetünkből, de csak apróságokat, legnagyobb tételt a 17 liter ecet jelentette.

 Reggel 6 fele találkoztunk Budapesten, majd bepakolás után valamivel 7 előtt indultunk el, így 10 óra előtt értünk Devecserre. A sokat látott kép fogadott minket is. Rendőrök a bejáratnál, csak azokat engedik be akiknek valami dolguk van ott.

 Az autót miután letettük szépen beöltöztünk, vittünk magunkkal mindent; saját védőfelszerelésünk volt. Aztán megkerestük a polgármesteri hivatalt, hogy hova menjünk, végül átirányítottak egy katasztrófavédelmishez, majd ő a Barcsi tűzoltókhoz küldött minket.

Kép a http://www.vorosiszapkarosultak.info oldalról 

Egy kis ház előkertjét takarítottuk ki, ez annyit jelentett, hogy a földet, szóval az iszapréteget kb 10-20 cm mélységben föl kellet szedni. Egy kis bobcattel a nagyját föl lehetett, de a fák környékén, az oszlopok, lépcsők körül és a kerítés mentén csak a lapát segítehetett. Fárasztó munka volt. Általában két kisebb csoportra bomlottunk, és egy egy kört mindig valaki kihagyott, és a többiek lapátoltak. Ahányan voltunk egyszerre úgyse fértünk volna oda. És a munka is jobban haladt 5-6 perc pihenés 10-15 perc lapátolás ciklusokban. Közben kaptunk tőlük négy doboz üdítőt, ami nagyon jól esett.

 Ebédszünet előtt megbeszéltük, hogy az utcában találkozunk, mi kb 45-50 perc múltán értünk vissza. Bár mondták a tűzoltók, hogy nem kell sietni, lassú szokott lenni az ebédeltetés. De mindezek ellenére, volt is bennünk egy olyan, hogy  ne értjünk vissza túl későn. Mindenesetre jóval korábban értünk vissza, az egész utca üres volt. Tűzoltóink sehol, csak az az autóik álltak ott.

 Egy sarokkal arrébb találkoztunk egy adóvevős emberrel, átírányított minket a Siófoki tűzoltókhoz. Itt egy utcát takarítottunk. Bár ezt lapáttal már kevéssé lehetett, mivel egy törött vízvezeték miatt az iszap jóval folyósabb volt. A bobcat pakolta alapvetően tele a konténert. Lapáttal maximum kicsit belesegítetni lehetett.

 Amikor odaértünk már látszott, hogy kéne egy szippantós autó, ami végülis valami oknál fogva nem érkezett meg ott tartózkodásunk alatt. És a vizesek se jöttek elzárni a vizet, amiről nem derült, ki hogy csőtörés vagy csak egy csap nyitva maradt.

 Csak egy érdekes apróság, hogy mikor jött az autó a konténerért sikerült úgy megállnia, hogy a bal hátsó kitámasztóját épp a földre tette volna le, viszont az ott teljesen besüppedt alatta, első körben találtunk ilyen járdalapokat azokat tettük alá (kb 50x50 cm és olyan 5cm vastag). Egyet simán benyomott, úgyhogy pakoltunk alá még; legalább 6-7 db-ot tolt be a gép a földbe, ebből is jól látszik milyen mélyen nedvesedett át a talaj.

 Kérdeztük a sofőrt hogy hova viszik az iszapot; válasz: vissza a tározóba. Tehát semmi extra nem történik vele, csak visszapakolják ahonnan kijött.

 Délután az utcán többször végigmentek a szeretetszolgálatok emberei, kávét és ásványvizet osztottak a dolgozóknak illetve aki kért kapott pár falat ennivalót még pluszba.

 Néhány konténer megpakolása alatt el is telt a nap, mivel nem maradtunk több napot hazajöttünk. Az autónkhoz visszafele tartva összefutottunk a Barcsi tűzoltókkal, ők mondták hogy egy órán át álltak sorba ebédért, és csak utána jöttek vissza, így kerültük el egymást.

 Mi a délelőttöt hasznosabbnak éreztük, de tény hogy délután a túl folyós iszapot nem is nagyon lehetett volna pakolni lapáttal. Szippantós autó meg valamikor biztos megérkezett, csak már mi nem voltunk ott.

 Végül este 9 óra fele értem haza, fáradtan. Többünk másnap reggel dolgozni ment. Tanulságos és érdekes volt az egész.

 Összegezve szomorú a helyzet. Ahogy az ember sétál egy utcán, minden ablak betörve, szó szerint. Az a furcsa, ha egy-egy ép. A házak falán a vörös festék mintha akár egy tudatos minta lenne, annyira szabályosan egy bizonyos magasságig ér. Olyan házat is látni, ahol a plafontól lefelé maximum 5-8 cm tiszta, alatta minden vörös iszapos. A falakon nevek és telefonszámok vannak. A tulajdonosok nevei és telefonszámai…

 Tűzoltók mesélték, hogy néhány nappal azelőtt egy olyan háznál jártak, amit csak idén nyáron fejeztek be, és most el kell dózerolni, mert életveszélyes és lakhatatlan. 

 Kellemetlen érzés, mikor az ember lapátol és az iszap alól előkerülnek cipő vagy ruha maradványok, bögrék, esetleg valami hivatalosnak tűnő papír egy darabja, vagy épp egy gyerekjáték.

 Helybeliekkel nem beszélgettünk. A tűzoltók munkaként fogták fel, az egész nap végül is egy kellemes munkahangulatban telt. Másnapra egy adag izomlázzal ébredtünk… De legalább csináltunk valami hasznosat, ha nem is sokat de a magunkét odatettük.

A vörösiszap károsultak oldala

A Magyar Kármentő Alap számlaszámai:

belföldi utalásnál: 11794022 22222222

külföldi utalásnál: HU28 1179 4022 2222 2222 0000 0000

 A Magyar Vöröskereszt 1749-es számon tárcsázható segélyvonala, a Telenor, T-Home, Vodafone, Invitel és UPC hálózatából hívható. A betelefonálók és akik sms-ben az ISZAP szót küldik a számra 200 Ft-ot adományoznak.